Eredetileg egyetlen posztot terveztem ebben a témában, de be kell látom, hogy ez egy rendkívül szerteágazó terület. Előre szólok, hogy talán néhány megállapításommal vihart fogok kavarni, de ezt a kockázatot vállalom a cél érdekében ;))

A test-test elleni harc egyidős az emberiséggel. Már az ősemberek is harcoltak egymással a zsákmányért és a nők kegyeiért. Az ókori görög Olimpiákon a harcosok a legkülönbözőbb pusztakezes és fegyveres számokban mérték össze tudásukat. A Római Birodalomban rabszolgaként kezelt  Gladiátorokat minden lehetséges módon rákényszerítették arra, hogy használják küzdelmek közben a kreativitásukat.

 


Végigmehetnénk évszázadokra lebontva a küzdőművészetek történelmén, de ez az írás nem erről szól. A (viszonylag) modern küzdőművészetek kialakulása a 19-20 századra tehető. Minden földrajzi területre kialakult a rá jellemző harcfelfogás és az erre épülő mozgás.
Így alakult ki a japán Karate, a koreai TaeKwondo, a thaiföldi Muay Thai, a fülöp szigeteki Eskrima, vagy a franciaországi box is. Aki kíváncsi az országonkénti részletes bontásra, remek összefoglalót talál a Wikipédián: 
hu.wikipedia.org/wiki/Harcm%C5%B1v%C3%A9szet

A közelmúltban -véleményem szerint- HÁROM esemény hatott számottevően a küzdőművészetekre. 

a) Az egyik Bruce Lee filmjeihez kapcsolódik, amit persze számtalan hasonló követett. Ezekből a filmekből a nyugati emberek tömegesen megismerkedhettek a távol-keleti harcművészetekkel. Ez az időszak a 70-80 -as évekre tehető. Kikerültek az eddig féltve őrzött harcművészetek és keveredtek a nyugati mentalitással. Távol -keleti mesterek kezdtek tanítani nyugati embereket a küzdelem különböző módjaira. Gombamód szaporodtak az újabbnál újabb iskolák, melyek közül persze csak kevés tudott igazán elterjedni. 

b) Már a régi Thaiföldi meccsek is a kínai kung-fu harcosok többségének csúfos vereségét hozták, de akkor még nem voltak olyan tömegkommunikációs eszközök, ami ennek hírét elterjesztette volna. A modern kori versenyek (mint az MMA és a K1, de említhetném akármelyik tradicionális stílus nyílt versenyeit is) ma már milliókhoz eljut a különböző telekommunikációs csatornákon. Ezekben a küzdelmekben bizony kevés a misztikum, nincs kecmec. A szerencsefaktort nem számítva, általában a testileg és lelkileg felkészültebb harcos győz! Ezzel persze szegényebbek lettünk olyan legendákkal, mint
- mindent vivő, halálos technikák megléte
- mindenkit legyőző távol-keleti mester misztikuma
-...gondolom mindenki tud még pár hasonlót..
fel kell ismerni, hogy nincs semmi féle titok, csak a kőkemény munka van, meg edzések százai és a küzdelmekre való verejtékes felkészülés. 

c) Ehhez szorosan kapcsolódik, de jelentőssége miatt külön veszem az Internet elterjedését. A különböző videómegosztók számtalan területet gyökeresen felforgattak, nem kivétel ez alól a Küzdőművészetek rendkívül színes világa sem.  Ennek a folyamatnak a kellős közepén vagyunk.
Ma már néhány kattintással megismerhetjük szinte az összes stílus mozgásanyagát. Kicsit jobban belemélyedve ugyanoda lyukadhatunk ki, mint az előbb. Az emberi anatómia és a realitás behatárolja az alkalmazható technikák körét és nincs itt semmiféle misztikum. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alapvetően a küzdelemmel foglalkozó sportokat három nagy csoportba oszthatjuk. 

  1. Harcművészetek
  2. Küzdősportok
  3. Önvédelmi irányzatok

Mindegyik megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele, úgyhogy ma áttekintjük őket általánosságban, aztán a közeljövőben külön posztot kap mindhárom terület. 

Nézzük tehát a három terület közötti hasonlóságokat és azt, hogy miben különböznek egymástól.
Harcművészetek a harc mellett a harcoló egyén lelki fejlődésére is hangsúlyt helyeznek, ezt japánul Do-nak, vagyis útnak hívják, ami utal a gyakorló hosszú elmélyedésére és testi-lelki fejlődésére a harcművészetekben. A harcművészetekre jellemző a tradíciók hangsúlyozása mind a mozgásrendszer, mind az etikett terén.
zdősportok verseny centrikusak. Céljaik a sport szempontjai szerint értelmezendőek, tehát az adott szabályok közötti győzelem az ellenfélen. Néha egy.egy szabályrendszer önálló stílus kialakulását eredményezi (pl. Kick-Box, de éppen ilyen utat jár be jelenleg az MMA és a K1 is). 
A különféle Önvédelmi irányzatok az önvédelmi képességek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Nincsenek versenyeik és tradíciók. Náluk jellemzően mindent az utcai konfliktuskezelésnek rendelnek alá (a Krav Maga első szabálya: ha teheted fuss el) 

Mivel mindegyik a küzdelem valamelyik aspektusával foglalkozik, mondhatjuk hogy több közöttük a hasonlóság, mint a különbség. Persze nem is lehet vegytisztán elválasztani őket. Bármelyiket is gyakoroljuk, szert tehetünk komolyabb önvédelmi képességekre, megfelelő felkészüléssel versenyeken is megmérettethetjük magunkat, és egyes küzdősport- és önvédelmi iskolákban komoly szellemi képzés is folyik.
Olyan ez, mint egy kör. Aki elég időt tölt el valamely stílus gyakorlásával, előbb utóbb az összes területet bejárja. (Persze az már más kérdés, hogy az egyes területeken elegendő időt tölt-e, de ebből nem lehet általánosságokat levonni)

Az sem mindegy, hogy ki és milyen felfogásban tanítja az adott mozgásrendszert. Komoly szórást mutathat az edző (oktató) személyisége, és az adott (és esetlegesen más) stílusban való jártassága. 

Hogy miért is nem lehet meghúzni a határvonalat igazán, arra legjobb példa a Kudo. Alapvetően harcművészet, de MMA rendszerű szabályrendszere van,  verseny centrikus, és ezenfelül komoly önvédelmi anyagot is tartalmaz.

 
 
 

Testedzési szempontból amatőr szinten nem sok különbség van a három terület között. Mindegyik különösen ajánlott testünk kiegyensúlyozott fejlesztésére. 
Az edző személyisége inkább döntő a fizikai felkészítésben, mint maga a stílus.

Profiknál persze más a helyzet, és ez problémakör inkább a küzdősportokat érinti. Mint minden élsportban, a pénz mozgatja a szálakat. Mivel profi szinten minden az eredménycentrikusság irányába hat, hamar előkerülnek a különböző nem legális teljesítményfokozó szerek. Ezzel a témával itt -egyenlőre- nem szeretnék foglalkozni.

Zárszó:

Szegényebbek lettünk tehát néhány legendával, de gazdagodtunk is egyben. Az informatika korában is igaz: csak a változás állandó.
Írásomat ezzel az örök igazsággal zárnám:

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak kitartás, szorgalom és jó mesterek...

A bejegyzés trackback címe:

http://powerteam.blog.hu/api/trackback/id/tr375041988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.