Az önvédelem az egyik legtöbbet magyarázott és talán mégis a leg-félreértettebb területe a küzdőművészeteknek. Sokféle szempont van, ha önvédelmi képzést választunk. Van aki a harcművészetekre, van aki a küzdősportokra és van aki a speciális önvédelmi rendszerekre esküszik. 
Mivel több száz féle stílus és megközelítés létezik, ember legyen a talpán, aki laikusként kiigazodik köztük. Azt se feledjük, hogy egy önvédelmi szituációban mindig emberek és nem stílusok kerülnek egymással szembe.

Önvédelem alatt általában azt értjük, hogy hogyan tudjuk magunkat megvédeni egy esetleges utcai támadás során. Régebben írtam már a különböző küzdő-rendszerek hatékonyságáról, ami az önvédelem során az egyik legfontosabb szempont. Azt szögezzük le, hogy szinte az összes küzdőművészet a hatékonyság jegyében alakult ki. 
Azonban azt is érdemes tudni, hogy egy stílust hatékonysági szempontból csakis a maga korában és földrajzi helyén lehet értékelni. Ez persze később is igaz lesz; tehát lehet, hogy ami ma hatékony, az néhány évtized múlva már nem lesz az. Éppen ezért az önvédelem egy technikailag szabad, folyamatosan alkalmazkodó rendszer.
Ezenkívül a hatékonyság erősen függ a stílust gyakorló egyéntől is: egy dulakodásra épülő rendszer például különösen hatékony lehet egy nagydarab, erős fizikumú férfinak, de mondjuk egy 50 kg-os nőnek már kevésbé ajánlható. 

Megpróbálom a küzdőművészeteket a szokásos kategóriába rendezni, de persze ez eléggé nehéz vállalkozás, mivel nehéz egy kalap alá venni az Ökölvívást a Birkózással, vagy mondjuk az Aikido-t a Kempo-val. Az sem mindegy, hogy az iskola vezetője milyen megközelítésben tanítja az adott küzdő-rendszert (Realitás, versenyközpontúság, technikai szabadság, önvédelmi szempontok, stb.).

Nézzük hát, hogy milyen szempontok alapján érdemes választanunk az edzések között, persze most kizárólag önvédelmi szempontok szerint.

Miért válasszak harcművészetet?
(Aikido, Karate, Kempo, Kung Fu, stb.)

  • A harcművészetek mind a valódi harcot célozzák meg.
  • Bár a versenyszabályok visszahatnak a a stílus mozgásrendszerére, azonban a harcművészetek önvédelmi részére nem jellemzőek a kötött szabályok
  • Szinte az összes harcművészet végtelenül aprólékosan kidolgozott mozgáskultúrával rendelkezik, így a technikai képzés (általában) magas színvonalú. Egy átlagos ember jó technikával kompenzálhatja gyengébb pszichikai vagy fizikai képességeit.
  • A stílusok vizsgaanyagának szinte mindenhol része az önvédelmi rész.
  • A harcművészetek gyakorlásával töltjük általában a legtöbb időt, ez már önmagában nagy fegyvertény, ha önvédelemről beszélünk. 

Hátrányuk, hogy viszonylag merev technikai bázissal rendelkeznek és átjárja őket a tradíció. Persze nem lehet általánosítani, de az világos hogy ma nem úgy küzdenek az emberek, mint 50 vagy akár 100 évvel ezelőtt. Ezt sok stílus felismerte és technikáit a mai kor követelményeihez igazította. 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Miért válasszak küzdősportot?
(Birkózás, Ökölvívás, Grapling, BJJ, stb.)

  • A küzdősportolók saját szabályrendszerükben a lehető leghatékonyabb harcot tanulják. Egyértelmű, hogy ha valaki csak a harc egy szeletével foglalkozik, akkor abban a részben sokkal jobb lesz, mint az, aki a harcot átfogóan tanulja. 
  • A gyakorlók valódi harcot tanulnak, nincsenek tradicionális, de mai körülmények között kétségesen alkalmazható technikák
  • A versenyek és az azokra való felkészülés olyan pszichikai képességeket erősítenek, amelyek nagy előnyt jelentenek egy önvédelmi szituáció során
  • A sportolók szinte minden esetben kiemelkedő fizikai képességekkel rendelkeznek
  • Egy küzdősport versenyző általában már látványra is tiszteletet parancsoló kinézettel rendelkezik. Ha hiszitek-ha nem,  egy izmos birkózóba vagy egy lapos orrú boxolóba kisebb eséllyel kötnek bele az utcán :)
  • A küzdősportok gyakorlása komoly önbizalmat ad, ami szintén növeli az önvédelmi esélyeket.

A küzdősportok legnagyobb hátránya az, hogy -az utcai önvédelemmel ellentétben- minden esetben szabályok közötti harcról szólnak. A gyakorlók pedig értelemszerűen szinte kizárólag a verseny-szabályok szerint edzenek és küzdenek az edzéseken. (Birkózók nem ütnek, ökölvívók nem rúgnak, Kick-boxosok nem tanulnak kés ellen védekezni, stb.). Ezenkívül a küzdősportok általában nem tanítanak fegyver ellenni vagy több támadó elleni harcot, ami az önvédelmi felkészülés szerves része.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Miért válasszak önvédelmi-rendszert? (Krav Maga, Defendo, Systema, TCQC, stb.)

  • Az önvédelmi rendszerek a lehető leghatékonyabb önvédelmet célozzák meg.
  • Versenyek nincsenek, így kötött szabályok sem
  • Szinte egyedüliként, minden technikát stressz helyzetben is begyakoroltatnak
  • Reálisan gyakorolnak
  • A technikák folyamatosan alkalmazkodnak az adott korhoz és földrajzi helyhez
  • komoly hangsúlyt helyeznek a megelőzésre

Ha hatékony önvédelmet szeretnénk tanulni, egy önvédelmi rendszer tanulása kézenfekvőnek tűnik. Azonban a viszonylag gyorsan változó technikai rész miatt az oktatás színvonala erősen hullámzó lehet. Azt azonban tudni kell, hogy ezek a rendszerek általában rövid képzésekben gondolkoznak (persze nem mindegyik). Ez persze önmagában nem baj, ha ennek természetével tisztában vagyunk. Ezeken a képzéseken laikusoknak is kínálnak hatékony megoldásokat, de persze ez sosem helyettesítheti a sok verejtékkel és fájdalommal járó rendszeres edzéseket. Az önvédelmi rendszerek legnagyobb hiányossága, hogy természetükből adódóan sokszor NEM fektetnek kellő hangsúlyt az egy-egy elleni szabad küzdelemre. Szerencsére napjainkban pozitív irányba mozdult el ez a dolog ezzel kapcsolatban, ma már a legtöbb irányzat edzésein van full contact sparring. 
A reális önvédelmi rendszerek sem kínálnak (hiszen nem is kínálhatnak) azonnali sebezhetetlenséget. Egy civil embernek ugyanúgy hosszú évek munkájába kerül megszerezni a magas szintű önvédelmi képzettséget, mint más rendszereknél. Kialakulások gyökerei azonban általában katonai vagy rendvédelmi jellegűek, ahol egyszerűen nincsenek évek arra, hogy az állomány kitökéletesítse a technikáját/taktikáját. Így nekik rövid távon is használható tudást kell szerezniük, ami visszahat a rendszerre úgy technikai, mint taktikai értelemben. Legtöbbször az átlagemberek is heti kétszer egy órát szánnak az önvédelmi felkészülésre az életükből, ráadásul az oktatóknak figyelembe kell venni, hogy általában fizikailag gyengébb tanulókat kell hatékonyan felkészíteni az esetleges szituációkra. Önvédelmi oktatóként nem is mondhatok mást: a reális önvédemi képesség megszerzéséhez mindenképpen meg kell ismerkednünk valamelyik önvédelmi rendszerrel.

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Miért válasszam a Fegyveres Harcművészeti iskolákat?

(Eskrima, Kobudo, La Canne, Ninjutsu, stb.)

Bár a harcművészetek részét képezik, önvédelmi szempontból mégis külön kategóriának vettem a fegyveres harcművészeteket. Ezekben az iskolákban a különböző fegyverek forgatására helyezik a hangsúlyt. 

  • Egy eszköz alkalmazása bármekkora fizikai különbséget kiegyenlíthet!!!
  • Mivel az önvédelemben nincsenek kötött szabályok, kézenfekvőnek tűnik valamilyen fegyver alkalmazása (bot, golyóstoll, boxer, stb.) 
  • Bármilyen alkatú, nemű és korú embernek használható tudást ad. Nem ritkák a 60-70 éves mesterek, akik küzdelemben partiban vannak a fiatalokkal a fegyverforgatás terén (Bot, kés, stb.) Ugyanez a kiegyensúlyozottság a pusztakezes küzdőművészeteknél nem mondható el.
  • Ezekben az iskolákban is van általában pusztakezes rész, de ezt csak kiegészítésképpen gyakorolják. A stílusok között erős a szórás, vannak tradicionális megközelítésű szamuráj kardvívó iskolák (pl. Shinkendo) és vannak modernizált botvívó rendszerek is (pl. Dog Brothers Escrima). Olyan rendszerek is vannak, ahol a pusztakezes rész is teljesen modernizált (box és grapling technikák). Meg kell azonban jegyezni, hogy a fegyveres technikák mellet a pusztakezes rész gyakorlására nem fektetnek kellő hangsúlyt, ezért ez a rész a legtöbb helyen hiányos

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Mivel az önvédelem során nincs két egyforma szituáció, nincs egyetlen mindent vivő módszer sem. Mindegyik rendelkezik vitathatatlan előnyökkel és persze mindegyik alkalmazhatóságának vannak korlátai is.

Ne felejtsétek el, hogy mindig emberek, és nem stílusok küzdenek egymással!

Egyenlőre ennyi, a következő részben rátérünk hogy mit és hogyan érdemes gyakorolni, ha az önvédelemre készülünk fel.

A bejegyzés trackback címe:

http://powerteam.blog.hu/api/trackback/id/tr945042001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.