Az önvédelemre való felkészülés szinte minden küzdő rendszer részét képezi. Ahány rendszer, annyiféleképpen készülnek fel a lehetséges szituációra. A különböző stílusok sokszor kizárólag a konkrét technikai gyakorlásban merülnek ki, pedig az önvédelem ennél sokkal sokrétűbb ismereteket kíván.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legideálisabb önvédelmi képzés az, ha egy küzdősport versenyzőt "átképzünk" önvédelmi szakemberré. Ebben az alapesetben ugye adott a versenyző technikai tudása, az átlag feletti fizikai képességei és mindenekelőtt a pszichikai fölény, ami nagy segítség lehet az utcán, amikor a pillanat tört része alatt kell dönteni. (Ez még abban az esetben is így van, ha az önvédelmi mozgás és taktika teljesen más, mint a versenyzés)
Mondom, ez az ideális eset. A valóság azonban legtöbbször teljesen más. A mai rohanó világban elenyésző azok száma, akik a küzdősport/hm versenyzés rögös útjára lépnek. Akik ma letévednek egy önvédelmi képzésre, azok legtöbbször nem kívánnak hosszú éveket eltölteni a gyakorlással, sokkal gyorsabb eredményeket akarnak. Kérdés, hogy elérhetik-e ezt...
Nos, igen egyrészt elérhetik. Az önvédelmi szituációk nagy része sikerrel megoldható, ha néhány ésszerű szabályt megtanulunk és betartunk.
Másrészt azt is le kell szögezni, hogy csodák nincsenek. Aki egy évig jár csak edzésre, annak pont feleannyi esélye lesz egy esetleges utcai szituációt lekezelni, mintha két évet járt volna. Tehát az edzésekkel töltött idő NEM PÓTOLHATÓ semmilyen titkos és mindenható technikával. 
Nézzük tehát a nehezebb részt, hogy ideális esetben hogyan is néz ki (kéne kinéznie) egy önvédelem központú oktatási tematikának.
Egy kezdő számára a harcművészetekben nincsenek igazából rövidtávú célok. A gyakorlás kezdetekben a stílusra jellemző mozgás begyakorlásából áll. Küzdősportoknál is hasonló a helyzet, ott is a szakágra jellemző versenymozgás begyakorlása zajlik, picit hangsúlyosabb fizikai/erőnléti képzéssel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az önvédelmi képzés azonban más megközelítést igényel. Milyen is tehát az ideális önvédelmi oktatás?

1. Minél rövidebb idő alatt használható tudást adni a gyakorlók kezébe
2. Sulykolni a tanítványokba, hogy ne álljanak le "verekedni", mert abban csak veszíthetnek
Az önvédelmi rendszerek alapkoncepciójával ellentétes az, hogy leállj bunyózni, mert "ringben a boxoló a jobb, szőnyegen a birkózó", stb. 
Az utcai támadó azonban általában: 
1. nem profi versenyző
2. nem küzdőállásban kezdi a támadást
3. nem fogsz vele meneteken keresztül adok-kapok küzdelemben küzdeni
4. nincsenek szabályok
5. nincs bíró
6. haszálhatsz eszközt is
7. ő is
8. többen is lehetnek
9. nagyobb és erősebb is lehet nálad
(Nem véletlenül vannak az összes küzdősport versenyen súly-kategóriák)

Rövid távú célok az önvédelmi oktatás során:

1/a. Kiragadni a tanítványt az áldozat szerepből (kemény célpont legyen)
Ennek eszközei:
- Tudatos figyelem a környezetére
- Konfliktusok elkerülésének módozatai
- Tudatosan segítséget hívni, leblokkolás helyett 
- A segítségkérés módjának megtanulása (p
éldául a segítségkérés során ne azt kiabáluk, hogy "SEGÍTSÉG", hanem azt, hogy "RENDŐR"!  Vagy nem azt mondjuk, hogy "segítsenek rajtam kérem", hanem azt, hogy "ÖN uram a piros pulcsiban: Hívja a rendőrséget!")
- Agresszivitás kezelése az ellenfél részéről
-Agresszivitás "tudatos" alkalmazása. (Hihetetlen, de a legtöbb emberben van egy gát, ami miatt nem képes bántani a támadót!)
- Alapvető technikák tanítása az emberi reflexekre építve.
Az utolsó pontra jó példa a kettős ütés gyakoroltatása tenyértővel orrcsontra, állcsúcsra (Whiplash). Ez sportküzdelemben nem reális, önvédelemben azonban hatékony mozdulat, mert természetes reflexre épül (agresszió esetén az ember maga elé kapja a két kezét), tenyértő a támadófelület, ami sokkal kevésbé sérülékeny, mint az edzetlen ököl, a kétkezes ütés miatt kezdők is tudnak erőt vinni a mozdulatba.


Ezen a szinten még nem játszanak a hatékony ökölvívó ütések, a fenti kritériumok miatt.


1/b
Megtanítod kezelni stresszt. Erre számtalan módszer létezik és erre a területre szinte csak az önvédelmi irányzatoknál helyeznek hangsúlyt, pedig az egyik legfontosabb dolog! (Csőlátás, csőhallás kezelése)

1/c
Erőnléti képzés:
Megfelelő erőnlét nélkül az önvédelmi képesség csak légvár; ezért el kell kezdeni fizikai alapozást, ami az egész tanulási folyamatot végigkiséri
2.Ekkor kezdődik a tulajdonképpeni technikai alapozás
Itt még nincs értelme a sparringnak, mert a t
anítvány nem ismeri az alaptechnikákat.
Sőt, önvédelmi szempontból káros a maszatolós sparring, mert egyrészt éppen azt próbáljuk sulykolni, hogy ne álljunk le verekedi egy adok-kapok küzdelemben. 
Másrészt megpróbálod megtanítani erősen és célzottan ütni. Itt jön a képbe a pontkesztyű, meg a rúgópajzs. 
Megpróbálod rávezetni, hogy soha ne adja fel, mert az önvédelem csak így lehet hatékony. 
3. Előkerül a boxkesztyű és itt jön az, hogy akár meg is üthetik a tanítványt komolyabban. Ez még mindig nem sparring, mert adott a védekező és a támadó személye.
4. haladó szint
Na itt jön be a sparring és a szabad küzdelem az edzésekbe, mert a tanítvány már kemény célpont és csak úgy tud továbblépni, ha gyakorolja a szabályok közé szorított szabad küzdelmet.
5. Fegyveres önvédelem 
1. És itt visszatérünk oda, hogy az a tuti, ha elkerülöd a konfliktust

Persze ezek a szintek egymással párhuzamosan is haladhatnak és haladnak is, de a hangsúlyok során be kell tartani a fenti osztást.

Szabad küzdelem gyakorlása az önvédelmi oktatás során

Önvédelmi szempontból -kezdő szinten- a maszatolós, félerővel való szabad küzdelem nem hoz annyit, mint amennyit visz, mert a sparring soha sem full contact (pedig éppen az a célod a tanítványnál, hogy az agresszív támadás váljon nála reflexé), a kesztyű nem tanítja meg pontosan ütni a kiütési pontokat (sőt torzítja a technikát, mert a csapásszerű ütést lökő mozdulattá teszi), stb. Ezenkívül lányoknál nem is realitás, mert lányoknak kerülendő az ökölharc, még haladóbb szinteken is, másrészt a nők többsége nem fogja edzésről edzésre szétveretni magát (fiúknál természetesen van helye a test keményítésének). 
Persze kpicit később szükség van a sparringra is, de egyrészt ide ugye nem mindenki jut el, másrészt nem mindenki harcos alkat. Tehát a sparring igenis fontos lépés a reális küzdelem tanulásának útján, de nem feltétlenül kell erre felépíteni mindent, ha az önvédelem van a középpontban!

Természetesen -mint minden dolognak- ennek is vannak hátulütői, mert a (szabályok közé szorított) szabad küzdelem és a boxkesztyűben való sparring kétségkívül nagyon hatékony edzésmódszer! 
Sőt azt mondanám, hogy egy bizonyos szint fölött ELENGEDHETETLEN, bármelyik küzdő rendszert is gyakoroljuk! A dolog általában ott csúszik félre, amikor egyes oktatók elhitetik a tanítványaikkal, hogy azért nem gyakorolják (haladó szinten sem) a szabad küzdelmet, mert: (és itt jön a sok parasztvakítós szöveg: az utcára edzünk, a technikáink sérülésveszélyesek, mi csak érzékeny pontokra támadunk, melléd ütök és meghalsz, stb)... 
--------------------------------------------------
 

Az önvédelmi oktatás egyik nagy hátránya, hogy olyan embertől kell tanulnod, aki nem vett részt az összes szituban, amit tanít. Mert lemész box edzésre és biztos lehetsz benne, hogy az edződ rengeteget kesztyűzött már. De mondjuk tegyük fel, hogy lány vagy és meg akarnak erőszakolni. Férfi oktató ritkán kerül ebbe a helyzetbe, szóval hogyan oktasson téged "hitelesen", hogy megúszd? És ugyanezen gondolatmeneten haladva egy jobb kyo edző biztosan jól megtanít, hogy versenyen küzdőállásból hogyan üsd ki az ellenfeled, de vajon van-e válasza arra a kérdésre, ha egy disco közepén elkezdenek lökdösni 120 db-es zene mellett..? 
Azért is nehéz összehasonlítani két ember tudását, mert mondjuk boxedzésen azt tanulod, hogy hogyan taktikázz 30 percen keresztül, és esetleg törekedj a KO-ra (bár látjuk, hogy ez ringben sem mindig jön össze). Ettől függetlenül ringben mondjuk legyőzöl egy önvédelmi rendszert tanuló gyakorlót. Tiszta sor. De kérdés, hogy ki fog győzni az utcán? És nem azért, mert ott kevesebbet érne, ha jól és pontosan tudsz ütni, hanem azért, mert mi van akkor ha...
Tegyük fel, hogy te ütni tanulsz edzésen, én meg azt, hogy hogyan rejtsem el a gázsprayt úgy, hogy ne vedd részre. Szóval odajössz, belémkötsz én meg védtelen áldozatból egyszercsak átmegyek agresszívbe: az arcodba fújok gázspray-vel, térdenrúglak majd elfutok. Számomra ez már győzelem, hiszen nem blokkoltam le, elkerültem a szitut és megúsztam sérülés nélkül. Számodra meg az lett volna a győzelem, ha kiosztasz két sallert. Szóval mások a céljaink az edzésekkel. 
És igen, emiatt a visszásság miatt van az, hogy egyes oktatók úgy leplezik a felkészületlenségüket, hogy az "utcán másképp lenne" mantra mögé rejtőznek.
Éppen ezért mondom azt, hogy csak az lehet hiteles edző, aki több utat is bejár. Mert egy önvédelmi oktató igenis ismerje a küzdőművészetek másik oldalát is. Illetve egy boxedző is akkor tanítson kettős fedezéket vagy elhajolgatást UTCÁRA, ha tisztában van vele, hogy mit jelent késsel szétvágni valaki alkarját, vagy beleverni a fejet elhajlásnál a mögötted lévő villanyoszlopba. 
Az önvédelem tehát nem egyszerű dolog; egy olyan képlet, amiben rengeteg a változó. 
Az "utca" speciális terület, nincs két egyforma szitu. Rory Miller 
könyvében olvastam, hogy készülhetsz egy életen át át egy késes kannibál ellen, ha holnap ott találod magad egy tömegverekedés közepén egy focimeccsen...

 Hosszútávú célok

Hosszútávon természetesen nem is lehet más célunk, mint a lehető legtöbb szituációra felkészülni. Ez egy hosszú, lassú és igazából soha véget nem érő folyamat. Ne feledjük, hogy az önvédelmi képességeinkre talán csak egyszer lesz szükségünk életünk folyamán. Akkor viszont életet menthet... ;)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://powerteam.blog.hu/api/trackback/id/tr485042016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.