A mai posztban érzékeny terepre merészkedem; megvizsgáljuk a kés elleni önvédelem lehetőségeit.

Mint minden harc esetében, itt is az elkerülés az első, és legfontosabb szempont. Próbáljunk úgy viselkedni, hogy ne hívjuk fel senki figyelmét magunkra. Egy átlagos embernek kicsi az esélye, hogy ok nélkül belekössenek, és nekiálljanak megkéselni, legfeljebb csak az értékeinket akarják így elvenni... adjuk oda! Nem ér meg néhány ezer forint, vagy ékszer egy szúrást, vagy egy vágást, valamelyik érfalon, vagy idegpályán. Tudom, talán kicsit sötétre, vagy ijesztőre sikeredett a mondanivalóm, de nem véletlenül alakult így. Sokan nincsenek tisztában a veszéllyel, és hamis illúziókba ringatják magukat. A kés évezredek óta az ember barátja, de adott esetben nagyon gyorsan halálos ellenség lehet... (M.A)


kess.jpg 
Az első és legfontosabb kérdés annak tisztázása, hogy egyáltalán lehet-e, reális-e kés ellen pusztakézzel védekezni? Nos a realista válaszom egy rövid nem. Akit le akarnak szúrni, azt valószínűleg le fogják szúrni. 
Ennek ellenére szinte az összes harcművészet és önvédelmi irányzat foglalkozik a kés elleni védekezéssel. Szemfényvesztés lenne az egész?
A válaszom erre is egy határozott nem. Ezzel viszont látszólag ellentmondásba keveredtem saját magammal, de mindjárt meglátjátok, hogy ez nem egy pusztán eldöntendő kérdés, mert a kép ennél sokkal árnyaltabb. 

Pro

Pusztakézzel kés ellen nem sok esélyünk van, ezt jó lesz, ha mindenki erősen az eszébe vési!
A kés  jellegéből adódóan borzalmas sérüléseket képes okozni, ezért ha lehet kerüljük el az ilyen konfliktusokat! Még ha valamilyen óriási szerencse folytán sikerül is lefegyverezni a támadót,  semmi sem garantálja, hogy nem sérülünk meg közben. Nem akarok senkit horrorba illő képekkel sokkolni, de higgyétek el nagyon csúnya látvány egy összekaszabolt/szurkált ember. Egy késtámadás során nem csak attól kell tartani, hogy az embert megszúrják, hanem attól is, hogy esetleg megvágják (vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak: szétvágják) a védekező kezet, hasat, lábat, stb. Jobbik esetben "csak" a szétvágott testrész látványától és az esetleges vérveszteségtől beállhat a sokk, és teljesen védtelenek maradunk (edzettségtől függetlenül). Ha ez a jobbik eset, akkor mi lehet a rosszabb? -kérdezhetitek joggal. Nos a rossz hír az, hogy a végtagjaink belső oldalán sajnos olyan szerencsétlenül helyezkednek el az artériák, hogy egy ezeket ért vágás során szinte biztosra vehető a már előbb említett sokkos, vérveszteséges állapot (megfelelő segítség nélkül pedig az elkerülhetetlen vég). A karjaink belső oldalát azért is érdemes jobban védeni kés ellen, mert ott futnak végig a kéz ökölbeszorításához szükséges ínszalagok, idegek. Ha ezt elvágják, onnantól már... 
Egy szó, mint száz; Ha tehetjük, ne szálljunk szembe pusztakézzel kés ellen!

Kontra 

Na de mi van, ha nem tehetjük? Mi van, ha katonák vagyunk és az életünk múlik rajta? Mi van, ha rendőr vagy és már nincs időd arra, hogy elővedd a kényszerítő eszközeidet? Mi van, ha ott vannak melletted a szeretteid és nem futhatsz el? Nos ilyen esetekben nincs más hátra, mint védekezni! Mert ha van 1% esélyed, akkor miért ne próbálnád meg? Feltett kézzel várni az elkerülhetetlent szerintem súlyos hiba! 

A késtámadások fajtái

Késtámadások során megkülönböztetjük a késsel való fenyegetést és a késsel való támadást. Mindkettő teljesen eltérő stratégiát igényel a védekező részéről. 
1. A késsel való fenyegetés jellemzően rablás vagy erőfitogtatás céljából történik. Ez a legszerencsésebb eset, már ha lehet itt ilyet mondani. A kés ilyenkor jól látható helyen van, esélyes, hogy a támadó nem akarja használni a fegyverét. Ilyenkor még lehet esélyünk lebeszélni a támadót a szándékáról (esetleg megtenni amit kér). Mondhatjuk, hogy nem akarunk balhét, felhívhatjuk a figyelmét, hogy a cellainformációk alapján a rendőrség hamar megtalálja, stb, stb. Jó lenne itt most valami tuti dolgot mondanom, ami egy ilyen helyzetben hatásos, de a tárgyalástechnika külön tantárgy az egyetemen; ahány helyzet, annyiféle helyes megoldás létezik....sajnos!
Ennek a támadási formának van egy jellemzője, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: ilyenkor a támadó is stresszben van, ami görcsössé teszi. Ez a gyengeség pedig olyan ziccer, amit érdemes lehet a javunkra fordítani. Persze lehet, hogy a fenyegető fázis csak átmenet:
2. Elképzelhető, hogy a támadó nem elégszik meg a fenyegetőzéssel, meg akar sérteni. Nem biztos, hogy meg akar ölni, de sajnos ez a védekezés szempontjából sovány vígasz; a másodperc tört része alatt vállhat egy ártatlannak tűnő sérülés is maradandóvá, esetleg halálossá. 
Mégis ez az az eset, ahol a legjobban alkalmazhatóak a különböző stílusú harcművészeti technikák. 
3. Van egy harmadik kategória is, amikor a késes támadó komolyan bántani akar. Úgy gondolom, hogy ez már túlmutat a reális önvédelem lehetőségein, azért ezt a kategóriát most -azt hiszem- ugorhatjuk.

Az életben a szúrások és a vágások a bemutatókkal ellentétben nem állnak meg az elsőnél, hanem a kezet visszarántva azonnal jön a második, harmadik, stb! Kerülni kell az "egy kézzel megragadom a csuklóját" technikákat. Simán kitépi a kezét a szorításból... vagy mit csinál mindeközben a másik kezével? A kés elleni védekezésnek, ha csak puszta kézzel van lehetőségünk megoldani a dolgot, nagyon leredukálódnak a lehetőségei. Csak néhány olyan technika van, ami VALÓBAN működik, és hatásos. A többi show... 
...én mindig azt mondom a tanítványaimnak, hogy ha bunyó van, nem kell feltétlenül kárt tenni a másikban, ha egy mód van rá, úgy kerüljenek ki a helyzetből, hogy senki ne sérüljön komolyabban. Ám amikor a késes támadásra kerül a sor, akkor más a helyzet. Ha ott maradunk harcolni, akkor teljes erőbedobással, pillanatnyi megingás nélkül kell harcolni, sajnálat nélkül. Nincs pardon. Egy rossz mozdulat, egy kis lehetőség az ellenfélnek, és vége az életünknek. Nem szabad lágy szívűnek lenni, hanem a legnagyobb hatásfokkal kell dolgozni, és ami a legfontosabb, gyorsnak kell lenni!
...A késnek meg van az a jó, vagy rossz tulajdonsága (ki hogy éli meg), hogy kiegyenlíti az erőviszonyokat. Jóval nagyobb, és erősebb embert is könnyedén le lehet győzni, míg fegyvertelen küzdelem esetében jóval nehezebb kiegyenlíteni a testalkatból keletkezett hátrányt. Ha csak a testi, fizikai dolgokról beszélünk, akkor egy dolog van, ami igazán számít: a gyorsaság. Persze így van ez más esetben is, de a kés nagyon gyorsan el tudja dönteni a végkimenetelt, fokozottabban számít a gyors és helyes reakció. Olyannyira így van ez, hogyha veszünk két egyforma tudású, felkészültségű embert, akkor szinte 100% hogy a gyorsabb fog győzni. Ez sok esetben a fiatalabbat is jelenti, hiszen a huszonéveseknek a legjobbak a reakcióidejük, bár korántsem mindig jól döntenek, mert a helyes döntéseket viszont tapasztalatból lehet meghozni. De nem akarok az idősebbek pártjára állni: két egyforma képességű emberből, a fiatalabb fog kikerülni győztesként egy kés-kés elleni harcból. (Magyar Attila önvédelmi oktató)

kesss.jpg
Hogy melyik konkrét technika működik (kinek, ki ellen és milyen szituációban) és melyik nem, eldönthetetlen kérdés. Nyilván mindenki abban hisz, amit gyakorol. És amely mozdulatot sokat gyakorol valaki, jellemzően stresszhelyzetben az fog előjönni. Yutyubon szerintem nem lehet bemutatni hatásos kés elleni védekezést, mivel "kívülről" bármelyiket könnyű lefikázni és a hatásosságát megcáfolni. De sose felejtsük, stressz alatt éles szituációban sokszor másként működnek a dolgok!! 
A reális gyakorlás számomra azt jelenti, hogy életszerű támadásokra épül. Tehát ha én ma Magyarországon szeretnék kés elleni önvédelmet tanulni, akkor a mai, európai viszonyokra jellemző késtámadások ellen kell elsősorban gyakorolnom és nem pedig egy tradicionális dogma szerint. 
A reális gyakorláshoz az is hozzátartozik, hogy életszerű helyzetekre készülünk fel. Például nem egy félméteres machete elleni technikákra kell fektetni a hangsúlyt, hanem egy helyi viszonyokra jellemző, 6-15 centiméteres pengéjű késre kell jellemzően felkészülnünk. A kritikusok persze most is felteszik a nagy kérdést, hogy: de mi van ha? Azt azért nem árt leszögezni, hogy egyszerűen képtelenség felkészülni minden szituációra. Mert mi az esélye annak, hogy mondjuk megtámad minket egy gyilkolásra kiképzett katona? Vagy egy profi késharcos? Vagy esetleg nagyobb  az esélye egy szórakozóhelyen történő késes szitunak egy képzetlen orkkal szemben? Mindenki eldöntheti. És akkor még egy kérdést nyugodtan feltehet minden civil, aki szerint nem a futás a legjobb megoldás kés ellen: Ha egy boxoló egész életében az ütések elleni védekezést tanulja és mégis nagy eséllyel összeszed egy-két monoklit, akkor mi a reális esélye annak, hogy valaki a heti két edzése néhány 10 percében hatékonyan felkészülhet az összes vágófegyveres szituációra? 
A helyes gyakorlás tehát nem konkrét technikákban, hanem inkább irányokra és mozdulatokra épül. MIvel kés elleni védekezést jellemzően olyan oktatótól tanulsz, aki még sosem vett részt valódi késes támadásban, kénytelen vagy hinni a technikák hatékonyságában. Ne feledd, minél egyszerűbb egy technika, annál nagyobb az esélye, hogy működhet!
Pusztakezes harcban hatékony technikák (pl. ilyen a Grapling technikák legnagyobb része) igencsak korlátozottan fognak csak működni egy késes szituációban. 
Akárcsak a pusztakezes harcnál, fontos, hogy megismerjünk több lehetséges utat is; tehát mielőtt hamis önbizalomba ringatnánk magunkat, nézzünk le más irányzatok késes edzéseire/szemináriumaira is. 
Meg fogtok lepődni ;))

A mai poszthoz az alábbi videót csatoltam gondolatébresztőként. Egyrészt remekül bemutatja, hogy mik is a reális esélyeink egy képzettebb késes támadó ellen (Frans Stroeven még mindig lenyűgöző). Különösen ajánlanám figyelmetekbe a technikát 1.20-nál! Illetve 2.58-nál láthatjátok, hogy miért kell észnél lenni egy "pusztakezes"-nek látszó önvédelmi szituációban. A következő posztban kivesézzük a kés elleni eszközös védekezés lehetőségeit. 
 


"A négy nemes igazság: 
a támadások közelebbről, gyorsabban, 
váratlanabbul és nagyobb erővel érkeznek, 
mint a legtöbben gondolják!" (Rory Miller)

A bejegyzés trackback címe:

http://powerteam.blog.hu/api/trackback/id/tr625042037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Silentthunder 2013.01.27. 13:13:17

Tetszett a bejegyzés. Annyit tennék hozzá, hogy aki komolyabban szeretne elmélyedni a pusztakéz vs kés elleni technikákban, akkor talán az egyik legjobb választás az eskrima oktatás. Nem túl ismert Magyarországon ez a Fülöp szigeteki harcművészet. De ebben a témában az egyik legjobb támpontot nyújthatja. De a lényeg, ami a bejegyzésben is szerepel, hogy nem kell hősködni, annyi időt kell tudni nyerni magunknak, hogy el tudjunk menekülni. Egy képzett késes támadó ellen, egy képzett harcművésznek is kevés esélye van. Illetve jelentősen növelhető a védekezés esélye, ha olyan eszköz van nálunk, ami a kés pengéjénél hosszabb.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2013.01.27. 20:00:01

@Silentthunder: Köszi! Annyit azért hozzáfűznék, hogy az Eskrima mellett mindenképpen javaslok egy tipikus önvédelmi szemináriumot is a témában, mert a stressz kezelés és a szituációs gyakorlás legalább olyan fontos, mint bármely stílus technikáinak begyakorlása. Ezenkívül -akárcsak a pusztakezes küzdelmet- a kés elleni védekezést is érdemes több szempontból megvizsgálni a realitás végett.