A Fegyencedzés I. különböző testsúllyal végzett (Calisthenics) gyakorlatok alaposan felépített rendszerét jelöli. Az angol neve Convict Conditioning, amit sokszor CC-nek rövidítenek.
Megalkotója Paul Wade, aki 20 évet töltött különböző amerikai fegyházakban. 2009-ben kiadta könyvét angol nyelven, melyben bemutatja az általa felépített rendszer elemeit. Könyve hihetetlen mértékben népszerű lett, és a Fegyencedzés hamar a kiadó egyik legsikeresebb könyvévé vált.
Maga a könyv is megér egy misét; a szerzőnek van egy bizonyos karcos stílusa, de ez semmit sem von le az írás nagyszerűségéből. Jellemző rá a testsúllyal végzett gyakorlatok dicsérete és a különböző fitnesz-, illetve súlyzós edzőtermek lenézése, amelyt illetően Wade néha igencsak túlzásokba esik. Véleményem szerint a könyv korszakalkotó mű, beszerzése minden sportoló ember számára erősen ajánlott kategória. Ennek a posztnak nem célja a könyv és a szerző véleményének dicsőítése avagy megcáfolása. Célom magának a jól felépített edzésrendszernek a körüljárása.
A Fegyencedzés egy olyan módszer, amely hat egyszerű, testsúllyal végezhető gyakorlaton alapul.
Nézzük melyek ezek:
| Alapgyakorlat | Mesterlépés | |
| Fekvőtámasz | Egykezes fekvőtámasz | Alap |
| Guggolás | Egylábas guggolás | Alap |
| Húzódzkodás | Egykezes (Egylábas) húzódzkodás | Alap |
| Lábemelés | Nyújtott lábas lábemelés függeszkedve | Alap |
| Híd | Hídból felállás | Haladó |
| Fekvőtámasz kézenállásban | Egykezes fekvőtámasz kézenállásban | Haladó |
Mind a hat gyakorlat további tíz részre van osztva. Lényege, hogy a legalapabb szintről (egyes szint) fokozatosan haladva eljuthassunk a mesterlépésekig (tizedik szint). A Híd és a Fekvőtámasz kézenállásból gyakorlatokat csak a négy alapgyakorlat ötödik szintjének teljesítése után kell elkezdeni. Minden egyes szint további három szintre van osztva (kezdő, középhaladó, haladó). Minden szintről csak akkor léphetünk tovább, ha a szinthez tartozó sorozat- és ismétlés számokat teljesítettük.
Íme néhány példa különböző kezdőbb szintekre (1-5)
Sarkalatos pont, hogy egy gyakorlatsoron belül az összes szintet meg kell csinálnunk, mert csak így alapozható meg a folyamatos fejlődés.
Ez a módszer a klasszikus iskolapéldája a funkcionális erő-fejlesztésnek.
A Fegyencedzés módszere szerint:
"egyetlen célunk csakis a mesterlépések tökéletes elsajátítása lehet"
Ez persze nem fog egyik napról a másikra menni, de hát van időnk bőven, nemigaz? :)
A következő írásomban a rendszer előnyeit és hátrányait fogom kicsit részletesebben boncolgatni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek