Bruce Lee neve mára egyet jelent a küzdőművészetekkel. Életéről, haláláról és filmjeiről számtalan helyen olvashattatok már. Ma arról a forradalomról szeretnék írni nektek, amit a "Kis Sárkány" elindított, és alapjában szabta át a harcművészetek és küzdősportok világát. Filmjeit, bemutatóit csak eszköznek tekintette. A tökéletességre törekedett mindenben, ez hajtotta előre.
13 évesen lett Yip Man nagymester tanítványa, aki bevezette őt a Wing Chun Kung Fu rejtelmeibe. Harcművészeti tanulmányai során is folytatta az utcai verekedéseket, a bandázást. Yip mester két másik – rangidős – tanítványával, Wong Shun-leunggal és William Cheunggal gyakran vettek részt titokban rendezett verekedőversenyeken. A középiskolai évei alatt nem csak az utcai verekedésekben kamatoztatta újonnan tanult harcművészeti technikáit, de egyszer egy ökölvívó-mérkőzést is megnyert, mely során több helyi iskola versenyzői mérkőztek meg egymással. Akit legyőzött, a King George V. College három éve veretlen bajnoka volt. Az angol stílusú ökölvívás mellett más harcművészetekbe is belekóstolt,  megismerkedett a japán Judó és a Thai Box művészetével is.  Leet azonban nem csak a verekedés érdekelte, mindenféle mozgásformát kedvelt, 18 évesen például megnyerte a hongkongi csacsacsa táncbajnokságot. 
1959-ben Lee állandó verekedéseinek komoly következménye lett. A Wing Chun iskola és egy rivális iskola tanulói kihíváson vettek részt, ami gyakori jelenség volt Hongkongban, háztetőkön rendezték őket. A kihívás során Bruce úgy elverte az egyik ellenfelét, hogy annak szülei feljelentették Lee-t a rendőrségen. A szülők úgy döntöttek, hogy a fiúnak Amerikába kell utaznia, mert csak így tudják eltávolítani az utcai bajkeveréstől. 1959 áprilisában Bruce Lee száz dollárral a zsebében hajóra szállt San Francisco felé...

Amerikában nappal iskolába járt, éjjel étteremben dolgozott, szabadidejében pedig elkezdett harcművészetet oktatni, először csak néhány érdeklődőnek. Akkoriban a keleti harcművészetek szinte ismeretlenek voltak Amerikában, a legnépszerűbb japán karatén és a Judón kívül nem igen ismertek mást, a kínai Kung Fu pedig újdonságnak számított. A csoportnak Lee a Wing Chun Kung Fu módosított változatát oktatta Jung Fan Gung Fu néven, és bárkit tanított aki jelentkezett, nemtől és nemzetiségtől függetlenül. 
Sorsa Kaliforniáig vitte, ahol azonban komoly konkurenciába ütközött a Harcművészeti iskolák terén. Lee új tanítványok mellett új ellenségeket is szerzett Kaliforniában. Seattle-lel ellentétben itt már számos harcművészeti iskola létezett, a közeli San Franciscónak jelentős méretű kínai negyede volt, és a többi kungfuoktatónak nem tetszett, hogy Lee válogatás nélkül bárkinek átadta tudását, míg a hagyományok szerint nem kínai származásúaknak tilos volt harcművészetet oktatni. Az egyik mester kihívta párbajra, a feltétele az volt, ha Lee veszít, abba kell hagynia a "nem kínaiak" oktatását. Lee a mester legnagyobb meglepetésére elfogadta a kihívást, és le is győzte ellenfelét. A győzelem ellenére Lee csalódott volt: elégedetlen volt saját teljesítményével, úgy vélte, túl hosszú ideig tartott legyőzni az ellenfelet. Ekkor ébredt fel benne a gondolat, hogy a jelenlegi tudása talán nem elegendő, és tovább kell fejlesztenie a harcművészetét.

Jeet Kune Do, a stílus nélküli rendszer

Lee a másik mesterrel való küzdelem után elkezdte újragondolni harcművészetét. A Wing Chun-alapokra építkezve olyan harcművészetet akart létrehozni, ami egyszerű, de egyszerűségében is legeredményesebb az ellenfél legyőzésében. Lee a hagyományos kínai harcművészetek tanulmányozása során azt a következtetést vonta le, hogy egyes stílusok „túldíszítettek”, vagyis felesleges mozdulatokkal vannak tele, amelyek látványosak és elegánsak ugyan, de inkább tűnnek táncolásnak vagy akrobatikának, mint effektív harcmozdulatnak, és valódi harcban inkább állnak a harcos útjába, mintsem valóban segítenék. Lee szerint a szorosan lefektetett szabályokhoz való gondolkodás nélküli igazodás nem felszabadítja a harcost, hanem limitálja a képességeit: „A technikát kifejezzük, nem csináljuk. Mikor megtámadnak, nem az 1. számú technika (vagy esetleg 2. számú technika, 2. állás, 4. mozdulat?) az, amit alkalmazni fogsz, hanem a támadás pillanatában egyszerűen bemozdulsz, mint a hang és visszhang, mindenféle mérlegelés nélkül.”
Persze ennek felismerésében nagy szerepet játszott, hogy Lee saját bőrén tapasztalta, meg, hogy ami működik egy hasonló testfelépítésű kínai harcossal szemben, az nem feltétlenül alkalmazható nagyobb darab nyugati emberek ellen. Ezenkívül míg Hong Kongban senki sem kérdőjelezte meg mestere tanításait, az amcsik mindenre válaszokat kerestek. Ezt miért, azt miért? És Bruce nem volt buta ember, mindenre válaszolt, vagy ha nem találta rá a megfelelő választ akkor addig kutatta, amíg meg nem lelte.

-------------------------------------------------------------------

Bruce Lee erőnléti edzése

A technika önmagában semmire sem jó, ha nem támasztják alá erővel és rugalmassággal.

A harcművészetnek ritkán vesszük hasznát, de a jó kondícióra az élet minden napján szükség van.

Van olyan, aki a világ összes harcművészetét ismeri, de ha nem elég erős nem állja meg a helyét a valódi harcban

Lee szinte az összes akkor ismert edzésmódszert kipróbálta. Azon a véleményen volt, hogy a fizikai edzésnek legalább akkora szerepe van a harcművészetben, mint a technikai edzésnek. Sok későbbi testépítő bajnok nyilatkozott úgy, hogy nagy hatással volt rájuk Lee izomzata. Még Arnie is elismerően nyilatkozott róla! 
Lee nem hagyományos értelemben vett testépítő volt, mert nem az izmok mennyisége, hanem MINŐSÉGE, illetve a testfelépítés FUNKCIONALITÁSA foglalkoztatta.
Könyveket és testépítő magazinokat olvasott a témában, és kipróbált minden leírt módszert, hogy lássa, az ő céljainak megfelelnek-e. 

• Törzsforgatás: 4 x 90
• Felülés törzsforgatással: 4 x 20
• Lábemelés: 4 x 20
• Döntött törzsű forgatás: 4 x 50
• Lábnyújtás: 4 x 50
   

Lee kedvelt edzésmódszere volt az izometrikus edzés, melynek lényege, hogy erőkifejtéskor az izom eredési és tapadási pontjai nem közelednek egymáshoz. Más szóval olyan mintha egy fix tárgyat próbálnánk elmozdítani. Látszólag nincs munkavégzés, de belül az izmok dolgoznak, ilyenkor beszélünk izometrikus összehúzódásról. Izometrikus erőkifejtéskor az izmokból a kreatin 8-10 másodpercen belül kiürül, vagyis ez a folyamat edzetteknél is 10-12 másodpercig tartható fent maximum! (Bár jól fejleszti a rövidtávú vagy robbanékony erőt, de önmagában mégis kevés az erő növelésére!)

Lee a kardióvaszkuláris (tüdő) állóképesség mellet (pl. futás, biciklizés, ugrókötelezés, stb.) az erő- vagy izom állóképességet is fejlesztette. Ehhez az egyik legjobb eszköz a nehéz zsák. 
A homokzsákon fejleszthető az ütőerő, gyorsaság, időzítés, lábmunka illetve az erő- vagy izom állóképesség, vagyis, hogy időegység alatt mennyi munkát tudunk végezni. Egyetlen hátránya, hogy nem üt vissza!

1. Árnyékbox           3 perc
2. Árnyékbox           2 perc
3. Árnyékbox           2 perc
4. Ugrókötelezés      5 perc
5. Nagy zsák            3 perc
6. Nagyzsák             3 perc
7. Kiszsák                3 perc
8. Árnyékbox            3 perc
    

------------------------------------------------------

Sokszor felmerülő kérdés, hogy vajon Bruce Lee megállná-e a helyét a mai harcosok között is. Meggyőződésem, hogy igen! Egyedülálló gyorsasága, fantasztikus erőnléte és technikai tudása ma is figyelmet érdemelne! Azonban azt le kell szögezni, hogy minden embert csakis a maga korában lehet értékelni és összehasonlítani. Puskás Öcsit sem Messi-hez kell mérni. Ha ezek a fantasztikus emberek a mai korban élnének, akkor itt alkotnának maradandót. És Bruce Lee komoly örökséget hagyott ránk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.